Annyi minden volt bennem mostanában. Annyi és még megannyi gondolat. Rengeteg érzés, mindenről. Szerelemről, félelemről, bánatról, szeretetről, haragról és gyűgyöletről. Sok fajta és különböző érzések kavalkádja járta át a lelkem minden egyes bugyrát. Mindenhová elért, és elért a szívemhez. Mondhatom mindegyik. Azon vettem észre magam, amin már elég rég, hogy újból éjszakánként rosszul alszom, mert az agyam folyamatosan dolgozik, egy percet nem hajlandó pihenni, pedig a testemnek már nagyon szüksége volna a pihenésre, és lett volna rá az elmúlt hetekben és napokban. Dolgozott az agyam, és átjárta a szívem a megannyi érzés. Amikor szembesülsz ezzel a rengeteg érzéssel, valami furcsa járja át az embert. Valami megmagyarázhatatlan. Hihetetlen, hogy az élet mindig tud produkálni nagyon furcsa helyzeteket, és teljesen összezavarja az elmédet. Mit is gondolj, és a gondolatok után mit is érezz. Nem tudom miért, de annyira várok valamire, és fogalmam sincs mi az. Valamiért mindig mintha készültségben állnék. Fura érzés ez.

Az elmúlt napokban többször figyeltem meg az embereket, valahogy tudatosan, és tudatt alatt is. Figyeltem, ahogy mennek a folyosón, ahogyan mennek az utcán, ahogyan léteznek.....Hm, érdekes dolog volt. Van aki élvezi, hogy tavasz van, lassan belépünk a nyárba, van aki csak abból érzi, hogy előkerül a rövidnadrág, a szexi felső, a feszes póló, s ki lehet könyökölni a kocsiból, van aki abból érzi, hogy megnyílik, nemcsak elsősorban a teste, hanem a lelke. És én azt hiszem, ez az igazi megtisztulás, és megnyílás. Vágyom, folyamatosan vágyom a szabadba, nem bírok magammal, nem bírok bent lenni. Érezni akarom az életet, minden egyes vele járóját. De érzem fáradok. Csodálkozom magamon. Ez azért fura számomra, mert nálam eddig ez a fogalom nem igazán létezett. Ha valamit csinálni kell, hát csináltam, abban nem volt pardon, de most azt érzem, amit nem igazán eddig: fáradt vagyok. És lehet, hogy már ezért vártam a tavaszt, hogy sikerüljön végre megtisztulni. Levetkőzni magamból a negatív érzéseket, a fájdalmakat. Mert a fáradtságom szerintem nem is igazán fizikai fáradtság, hanem szellemi.

Van egy hozzám közel álló ember, és mindig az ő bátorító szavai jutnak eszembe. És én ebből merítek erőt, és elsősorban abból, hogy igen...igen, én hű akarok maradni önmagamhoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.