Másik gondolat, ami nagyon foglalkoztat mostanában, hogy meddig kell az embernek tűrnie. Meddig kell elviselnie a megaláztatást, a megkülönböztetést és egyebek. Sokszor ott tartok, hogy elég volt és felállok az íróasztal mellől. Csak egy valami tart vissza minden egyes alkalommal. A három gracia. Imádom őket, az egyiket különösen. Valami történt vele az elmúlt napokban, nem tudom mi lehet, de biztos nagyon komoly, mert azóta nagyon más. Úgy szeretnék segíteni, de úgy látom nem tudok. Annyira magában hordozza a problémákat, és nemcsak az övét a másokét is. Nehezen nyílik meg, és nagyon bizalmatlan, mindenkivel és úgy érzem velem is. Ez azért nagyon rossz. Azt hiszem minden kapcsolat alapja a bizalom, én megszavaztam neki, de úgy érzem ő nem nekem. :-(

Biztosan nem szolgáltam rá. De talán, ha néha többet adna magából könnyebb lenne megértenem őt, akkor amikor ilyen szomorú. Nincs annál rosszabb, ha az ember szinte egyedül kell, hogy szembenézzen a problémákkal, bár néha úgy a legjobb, és úgy tudja magát túltenni rajta. De a magányos örlődésnek nemsok értelme van. Én beszélek? Mintha csak magamról beszélnék, én is ilyen vagyok, de ha elmondhatom valakinek mégha nem is tud segíteni, csak meghallgatott, már sokkal jobb.

Utálom a munkám. Egyre inkább elegem van belőle. Monoton, egyhangú és állandóan beléd taposnak. Mellette még túlfizetve sem vagy. Kell ez nekem? Minél előbb változtatni kell. A múltkor nagyon kivoltam, nagyon határeset, de aztán eszembe jutottak a lányok és mégis maradtam. De egyre inkább úgy érzem, hogy ezen változtatni kell, és olyan munkát kell találni, amit inkább az ember a hivatásának érez, és fel sem tűnik neki, hogy ez munka, hanem inkább, mintha a kedvenc hobbijával foglalkozna.

A bejegyzés trackback címe:

https://gyongyvirag.blog.hu/api/trackback/id/tr63427773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fekete bárány 2008.04.21. 06:01:45

Szia Macs!

Rég beszéltünk, ez vhol az én hibám is, mert általában túl korán vagyok fent a neten, amikor Te még nem vagy.
A munkával kapcsolatban, csak azért ne maradj, mert szereted a kollegákat, tudom hogy ezért nem érdemes maradni. Én is ugyanebben a cipőben jártam. Azért maradj, ha maradsz, mert szereted azt amit csinálsz, és ne azért maradj, mert azt hiszed, hogy a kollegák utánna nem lesz ott. De ott lesznek. Más munkahelyen is lesznek barátaid, talán nem ennyire jók, de lesznek.
Most mennem kell, de majd beszélünk erről. JÓ?
Jó lenne már!
Puszi
Vicus
süti beállítások módosítása