Nagyon nehéz dolog elengedni valakit, aki nagyon fontos neked. Mintha úgy érezné az ember ilyenkor, hogy egy kis darabkájától fosszák meg. Ilyen ő nekem. Egy nagyon fontos darabja az életemnek. Egy olyan ember, akitől sokmindent megtanultam (rövid ismeretségünk ellenére), és akinek emiatt nagyon sok mindent köszönhetek. Nagyon ritkán sodor az élet az ember közelébe ilyen igazi, különleges, és kivételes embereket, talán ők a földre szállt angyalok.

Ritka az a pillanat, amikor úgy érzed, hogy most látod először, de mintha már ismernéd ezer éve. Nincsenek véletlenek. Amit szintén tőle tanultam, hogy minden mögött ott van a feladat, és valóban nem véletlen történnek a dolgok. Tehát nem volt véletlen, hogy találkoztunk, hogy beszélgettünk, és hogy most elbúcsúzunk. Ez nem is jó szó: búcsúzkodni. Nem akarok elbúcsúzni, mert nem akarom, hogy eltűnjön az életemből, csak valami más lesz.

Szóval, tudd, hogy nagyon sokat köszönhetek neked, és ez az idő, amit egy helyen töltöttünk, jó és rossz pillanatokkal vegyesen örökké szép emlék marad számomra, és bízom abban, hogy most egy új korszak kezdődik, amely sokkal vidámabb és kiegyensúlyozatabb lesz!

Remélem nem búcsúzunk, csak elköszönünk a közös helytől

Köszönet az angyaloknak, hogy leküldtek téged közénk! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.