Igen felteszem magamnak a kérdést, hogy mit is akarok, mi is az életcélom? És, hát igen... sikerült magamnak igen komoly fejtörést okozni. De kár volt rajta gondolkodni.....Miért van az, hogy az élet kínál egy nagyon jó, lehet soha többet vissza nem térő lehetőséget és hanyat homlok menekülünk előle? Bezzeg amitől szenvedünk, és csak bánkódunk, és esszük a kefét miatta, az bezzeg nagyon kéne? Na kérem, igen ez baromi érdekes, erre szeretnék egy értelmes magyarázatot kapni. Nem tudom, valahogy megint hagytam, hogy élet kontrázzon, és megint sikerült összezavarnia. Pedig az egyik dolog, amit nagyon utálok az életben az a bizonytalanság. Feltettem hát a kérdést, hogy "Te! Most mi is van, hogy is van? Mit is akarsz?" És, mint mondani szokták felénk (:-))))Teljesen elbizonytalanodtam..............Vagy mégsem?...............Egyik percben tudom, mit akarok, a következőben, meg kézzel-lábbal tiltakozok ellene. Azt hiszem igaz a mondás erre a dologra is: Az idő mindenre gyógyír. Így lehet. Időt kell adnom magamnak, hogy letisztuljanak bennem a dolgok, hogy valóban mit is szeretnék, mert a terveim a céljaim nem egy-két hónapra szólnak és a döntéseimet is ez alapján akarom meghozni. És olyan lehetőséget és választ várok az élettől, ami úgymond "mindkettőnknek" megfelelő. Életnek és nekem is. Lehet a sorsom, sorsunk meg van írva, és meg kell mondjam, nagyon szeretném megtalálni ezt a forgatókönyvet...............
