Élet megint adott egy adagot, a rosszabbik arcából. Megint kezdődik. Csalódások sorozata. Azt hittem sosem lesz év vége. Minden álmom szertefoszlott. Fájt minden. Szilveszterkor otthon maradtam, és kicsit becsíptem magányomban. Tettem fogadalmat, többet, de egyet igazán komolyan gondoltam: a következő évben boldog akarok lenni! Nem szabad a rosszat tudatosan keresni, meg kell találnom minden pici dologban a szépet, mint régen. A napfényben, a madarak énekében, egy jó zenében, egy kellemes illatban, úgy mint régen. Mert ez voltam én, minden pici dolognak úgy tudtam örülni, de valahogy ez a feketeség átjárta a lelkem. És így is éreztem magam, minden sötét lett. Szomorú és magányos a karácsony és ugyanilyen az év vége. Más örült, viggadt az én lelkem csak sorvadt és fájt a szívem. Annyi minden után, papa miatt, Ő miatta. Úgy éreztem nem egy, hanem két embert veszítettem el, aki fontos volt nekem. Máskor mindig sikeresen túljutottam a rossz passzokon, az Élet adta pofonokon, de ez valahogy más volt.......

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.