Szépen teltek a napok, tök nyugodt voltam, ami a magánéletemet illeti. Munkahelyen nagyon sok munka hárult mindnyájunkra, örökösen túlóráztunk. Éreztem, hogy egyre inkább kezdek fizikailag kimerülni, korábban mikor fizikai munkát végeztem nem fáradtam el ennyire, mint most. A szellemi kimerültségnél alig van rosszabb. Aztán nem tudom mi történt velem. Az a srác akiről már korábban meséltem nektek (mikor helyettesíteni voltam) újra feltűnt a színen. Ismét helyettesítenem kellett. Megint beszélgettünk, de most nem tudom valahogy más volt, alig tudtuk abbahagyni...

Korábban is furcsa érzésem volt, mikor összefutottunk a folyosón, de mindig hessegettem a gondolatot, mert hiszen nekem még akkor barátom volt. Nagyon jó pasi! ...........

Aztán nem tudom ez után a beszélgetés után sokat gondoltam rá, de nem tudom miért. Sokszor jutott az eszembe. Aztán akárhányszor összzefutottam vele, mindig éreztem, hogy hevesebben ver a szívem, valami különös érzés kerített hatalmába. Próbáltam nem törődni a dologgal, nem tudomást venni róla, de nem ment. Vártam, hogy összefuthassak vele, hogy rám nézzen, hogy megkérdezze, hogy vagyok, mindegy lett csak szóljon hozzám!! Nagyon csodálkoztam magamon. Nagyon régen éreztem hasonlót egy fiú iránt, akit nagyon szerettem, ő volt életem első nagy szerelme. Azután soha nem volt ilyen nagy érzelem bennem, persze szerelmes többször voltam, de ez valami más volt. Ilyet senki nem indított el bennem, valami megmagyarázhatatlan volt. Bárhogy is próbálkoztam nem törődni a dologgal, több okból kifolyólag, de nem ment. Aztán nem bírtam tovább....

Egyik nap Erikával rendet raktunk irodánk egy sötét bugyrában, mikor látta rajtam, hogy valami nagyon nyomaszt. Elmondtam neki a dolgot. Ő biztatott, hogy ez tök jó dolog, hogy így érzek, nem kellene megijednem tőle. Mondtam, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ő biztatott, hogy lépjek irányába, tegyek valamit, amivel felhívhatom magamra a figyelmét. Aztán megtettem. Leszóltam neki, hogy tudna-e nekem segíteni levinni a pincébe pár dobozt, cuccokat amiket nem hiányol senki :-))) Lelkesen mondta, hogy persze. Örültem-e? Gondolhatjátok, szerintem mikor feljött biztosan tiszta vörös voltam.. Szóval levittük a dobozokat, aztán megkérdezte tőlem, hogy megvan-e még a barátom, mondtam nincs. Aztán ennyi, elváltunk egymástól jó hétvégét kívánva. Elkezdtem reménykedni, na hátha nem  is volt rossz döntés lépnem. Én hülye persze lányos zavaromban, nem kérdeztem meg, hogy neki van-e már barátnője (mert sokáig nem volt), kár volt...

Erika mondta aztán hétfőn, hogy pont látta őt hétvégén....a barátnőjével.. De megnyugtatott, hogy szerinte nincs szerelem, olyan semlegesek voltak. Nagyon letörtem, de mivel Erika elég jó emberismerő tudtam, hogy igaza lehet. Hát meg kell mondjam, egy világ omlott össze bennem...........Nem akartam elhinni, Erika biztatott, hogy ne adjam fel, mert szerinte nincs sok jövője a kapcsolatuknak, finoman próbálkozzam nála hátha lesz valami. Egy ideig nem tettem semmit, aztán megint bátorságot merítettem  és küldtem neki egy képeslapot. Arra nem reagált semmit, aztán iwiw-en írtam neki üzit, meg hozzá egy jó kis verset, ami kedvenceim közé tartozik. Erre sem reagált. Na gondoltam fasza, jó hülyét csináltam magamból. Közben zajlott az élet és az volt a furcsa, hogy próbálkozásaim után (ami nem volt egyértelmű jelekkel teli, meg tolakodó) valahogy mindig sűrűbben futottunk "véletlen" össze a folyosón, és egy alkalommal a munkahelyi kötelesség miatt, egy egész estét együtt töltvén furcsa dologra lettem figyelmes. (Direkt úgy rendeztem, hogy mivel tudtam ő lesz aznap a soros, felvállaltam magamra az áldozat szerepét, szépen hazamentem átöltözni, haj, minden úgy mentem este vissza dolgozni. ) Szóval ültünk együtt egymást mellett, a tárgyalás közben ment, én írtam és észrevettem, hogy néz. Szerintem egy idő után megérzi az ember, ha figyelik. Mikor odanéztem zavartan elkapta a fejét, ez aznap este még egyszer megismétlődött. Hazamentem, örültem, de nem tudtam miért néz így rám, mikor akkor már tudtam, hogy barátnője van. Aztán teltek a napok, nem is olyan sok, már kezdtem feladni, egyátalán nem akartam magam beleártani egy jól működő kapcsolatba. Aztán egyszercsak történt valami..............

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.