Egyszer azt mondta nekem egy asszony, hogy "te hajlamos vagy arra, hogy elsétálj a boldogság mellett". És lám most már tudom, valóban teljesen igaza volt, mind idáig itt volt, itt volt a közelemben és én pedig elsétáltam mellette. Pedig csak egy karnyújtásnyira volt tőlem. Tegnap este minden megváltozott. Átértékelődött bennem minden. Minden kétség, minden kérdés, minden gyötrelem, és csak egy maradt mindezek helyén: boldogság. Csupa nagy betűvel:BOLDOGSÁG. Rátalálni valakire, valakire, aki iránt mindvégig tiltakoztam, mert nem akartam egy barátságot romokba dönteni. De mikor esélyt adnál valaki másnak, másoknak, és azon kapod kicsiny elméd, hogy nem vagy ott teljesen, az eszed "rajta" jár, és nem tudod őt elhessegetni a gondolataidból, akkor már egy jel, arra, amit a szíved tud már régóta, és végre felül tud keredni az észen. És győz. Rájössz, hogy őt akarod, hogy ő kell neked, hogy vele vagy boldog, hogy ha a közeledben van minden más lesz, eltűnnek a rossz dolgok, a problémák, és úgy körülölel a szeretet, a boldogság, a nyugalom....minden, hogy mindig ezt akarod érezni. Mindketten tudtuk már rég, hogy ez nem egyszerű barátság, ez már régóta több annál. Megígérte nekem, hogy ő nem lép, tudja mit gondolok, és tiszteletben tartja. De már megőrültem, hogy nem teszi meg! Minden este mikor elment haza, feltettem magamnak a kérdést: Miért nem csókolsz már meg végre? Könyörgöm! De tegnap este nem bírtam tovább! Megöleltük egymást, és ösztönösen előjött belőlem, és olyanannyira boldog vagyok azóta, hogy megcsókoltuk egymást, hogy kimondhatatlan. Előjött az az érzés, ami mindig bennem volt, amire már vártam, hogy valaki a felszínre hozza belőlem. És neki sikerült! Újból szerelmes vagyok, és annyira boldog, hogy már egy perc is nehéz nélküle. Egy csoda. Egy csoda Ő, a lénye, a jelenléte, az ölelése, az érintése és a csókja, a szenvedélye. Úgy szeretett engem tegnap este, mint ahogyan akartam, és úgy szeretem őt, ahogyan már régóta akartam szeretni. Rátaláltam és soha többé nem akarom elengedni.

A boldogság tényleg akkor talál rád, mikor a legkevésbé számítasz rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.