Gondolkodtam, hogy milyen címet is adhatnék eme gondolataimnak, melyek éppen átjárják az agyam bugyrait. Azután végül is ez a mondás jutott eszembe, hiszen minden rosszban van valami jó. Ahogy egyre inkább benne vagyunk a szeptemberben, az időjárás is egyre inkább érezteti velünk, hogy bizony igen keményen köszöntget az olykor igen rideg, és hideg, nyálkás ősz. Magam részéről nem tartozik a kedvenc évszakaim közé, sőt. Talán ez az évszak, ami számomra leginkább kedves. Hűvössé, olykor igen kiszámíthatatlanná válik az időjárás. Reggel még kell egy kabát, de mikor hazafelé sietsz a munkából, szakad rólad a víz. A kertből is lassan kitűnik minden, elérkezik a betakarítás ideje, a még maradék veteményt is felszedjük a földből, hogy aztán télen örömünket leljük munkák gyümölcsében. Bár az idei időjárás nem igazán kedvezett sem a kiskertek, sem pedig az egész nagy mezőgazdaság számára. Csak esik, esik és esik. Már lassan kezdi úgy érezni az ember, hogy ennek már sohasem lesz vége. Utálom már ezt a sok esőt. Elmos, és eláraszt mindent. A szó olykor szoros értelmében. Tönkre tudja tenni az emberek kedvét, és ami még ettől sokkal is fontosabb az egész életét. Romba dönti házainkat, elárasztja kertjeinket, visz mindent akár az egész életünket. Most is esik, felnézek az égre: Uram, ha tényleg létezel odafenn, könyörülj már rajtunk egy kicsit! Máskor azt mondjuk: Add uram az esőt! De már elég volt, köszönjük szépen! Talán már az a kevés reményünk is elveszik, hogy a még elmaradt kerti grillezést a barátokkal megejtsük, hogy a gyerek még talán kijátszhatná magát a gyepen és a homokozóban, mert szeptember és az ő eső pajtása bizony igen keresztülhúzzák számításainkat. De nézzük a dolog jó oldalát is. Ne búslakodjunk! Jöhetnek a baráti forró borozgatások, kártya partik és még egy csomó minden. Eső után, legalábbis két eső között felhúzzuk a gyerkőc lábára a gumicsizmát és irány a csigák „gyorsasági” versenyének figyelése, szedjünk gesztenyét és makkot és mikor újból elered az eső remek szórakozás lehet a Gesztenye Marciék családjának létrehozása, süni gyártás és még ki tudja mennyi minden, hiszen ennek csak a képzeletünk szabad határt. Mi is ma ezt tettük kicsiny családommal, ha már a hétvégi kertrendezős programot megint keresztülhúzta esőkoma. Jelentem így is eltelt az idő, az ujjam is fáj a sok fogpiszkáló nyomkodástól, de megérte. A gyerekem szája a füléig ér, az apja meg csinált egy nagyon klassz, őszi koszorút a bejárati ajtóra. Hát mégiscsak volt valami jó ebben a mai esőben.

( kép forrása: http://www.dietetikamindenkinek.hu/kepgaleria/gesztenye1/zoo_2.jpg)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.