Igen, bármily fura is, beszéljünk kicsit a halálról. Napokban történt egy tragédia, ami nagyon megérintett. Három fiatalról van szó, akik közül csak egyikőjük folytathatja tovább az életet. Hármójuk közül kettőt ismertem, az egyiket főként, hisz évekig osztálytársak voltunk, és ő volt a "szerencsés". Az egyik srác aki sajnos meghalt, annak a srácnak volt a legjobb barátja, akivel nemrég randiztam. Tegnap reggel mikor felébredtem ők jutottak eszembe. Eszembe jutott Balázs arca, mikor játszott, mikor még fogalma sem volt róla mit tartogat számára a sors. És eszembe jutott barátja, kivel randink volt. Mi lehet vele, mit érezhet most....Arra gondoltam, mégha nem is jöttünk össze, de írok egy sms-t, de aztán arra gondoltam, nem tudhatom mi játszódik le benne most, lehet jól esne, de lehet, hogy még nagyobb fájdalmat okoznék neki, úgyhogy inkább kimaradok belőle, egy gyertyát gyújtok és így érzek vele együtt. Iszonyat. Pontosan tudom milyen érzés egy élettel teli, erős, és tervekkel teli fiatalembert elveszíteni........Magam a halállal úgy vagyok, hogy az adott percben fel sem fogom mi történt, hanem hónapokkal később, és helyzetemben évekkel később jelentkezik a hiány, a fájdalom, a kétségbeesés és a düh. A düh az életre, és a harag, amiért jön a kérdés, hogy " Miért pont ő?" Mit ártott? Mit vétett? Előtte volt az élet! Annyi olyan ember mászkál az utcán, aki csak rombol, romokban áll utánna minden. Helyek és emberek. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy azért veszi el Isten a jókat, mert a rosszakkal már tele van a Pokol, és nála üres szinte a Menyország, és az Ördögnek sem kell már több rossz. Felfoghatatlan számomra, ami történt és könnybe lábad szemem. Mit érezhet az édesanyja, a testvére, a barátai, ....mind akik őt szerették, és akiknek ő fontos volt. Tudom és hiszem azt, hogy az ember élete a halállal nem szűnik meg, mert mindaddig él, amíg csak emlékeznek rá. Az én saját fájdalmam is enyhül kicsit, ha arra gondolok, hátha most Ő jó helyen van, és boldog, boldog úgyis, hogy nem földi élete van, és a terveit nem itt valósította meg. És megnyugszom mikor arra gondolok, hogy együtt lehet azokkal, akiket szintén szerettem és nincsenek már velem. És boldog, és sokkal nagyobb boldogságban van része, mint a földi életben lehetett. Nagyon hiányzik, néha olyan nagy szükségem volna rá....Egyszer már írtam a blogomban róla. Egyre többször gondolok Rá. Hülyén hangzik, de úgy érzem mikor boldogtalan vagyok és bánt valami, velem van. Meghallgatom a kedvenc együttesét, és az utolsó albumot, ami még neki is megvolt és a kedvenc számunkat........... Ez a dal mindig neki szól....mert ahogy már írtam " Semmi sem számít".....

Tényleg. Használjunk ki hát minden percet, és tényleg nincs értelme a kedvenc parfümöt tartogatni valami neves alkalomra, mert minden alkalom ha fújok magamra különleges...Amikor felbontottam a rég féltett boromat, és egy baráttal ittuk meg az is igenis különleges alkalom volt.....Minden alkalom különleges, amit úgy élünk, hogy örömmel telik és boldogok voltunk... Sosem tudjuk melyik lesz az utolsó különleges alkalom........

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.