Nem tudom mi van velem... jöhetne a szerelem.....

Most ez a régi nóta jutott eszembe. Iszonyat vágyom a szerelemre, és lehet nem is valakire, hanem az érzésre. Hogy átjárjon, hogy magával ragadjon, hogy elsöpörjön mindent a föld színéről......... Túl vagyok egy szerencsétlen randin, nem ilyen végkifejletre számítottam, és ez kicsit magam alát tett megint. Akkor, abban a percben mikor közölte velem a döntést, egy hülye kifogással, hát valami hihetetlen rossz érzés kerített hatalmába. A düh, a kétségbeesés, a csalódottság, a miértek. És az volt a legrosszabb, hogy nem ordíthattam egyet, nem üvölthettem, hogy b......meg! Sms-ben elmondani mit érzel nem lehet. De megint ott voltak ők ketten, és nekik elmondhattam, és valamilyen formában ez megkönnyebbülést jelentett. Azt hittem jön egy lehetőség, hogy ki tudjak ugorni ebből a rossz állapotból, és meg tudok kicsit szabadulni az esti magányomtól, de hát sorry..... a csalódások edzik meg az embert. Majd jön másik. Szakadt az eső, dörgött az ég, és közöttünk is feszült volt kicsit a légkör, mint a kinti időjárásban. Lehet nem volt véletlen, ennek így kellett történnie, és az égiek is jelezték, hogy "EEE! Ez nem a ti pillanatotok! Titeket nem egymásnak rendeltünk!" Nincs kit hibáztatni, számtalan ember, számtalan sikertelen randin van túl. De legalább volt, nekem legalább volt randim! Van akinek még ez sem adatik meg! :-) Ha legalább elhívtak randira ez már nem is olyan rossz jel. Most teszek a dolog végére egy nagy pontot. Egy jó nagyot, hogy megkezdődhessen egy újabb mondat. És e mondat által egy újabb kis fejezet életemben...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.