Olvastam mostanában egy-két hasznos és tanulságos dolgot. Az egyik egy könyv volt, a másik pedig egy netes oldalról származik. És igen elgondolkodtató volt.

Eltűnődtem, hogy szeretném, ha változna az életem. Eszembe jutottak a régi emlékek. És nagyon jó volt rájuk visszaemlékezni. Akkoriban nagyon sokat nevettem és azt csináltam, amit igazán szerettem. Kicsit félek, ha felvesznek az ehhez kapcsolódó suliba, mi lesz utána. (?) De ha jobban belegondolok az lesz a nekem való. Ezek a hétköznapok, amik sokszor magukkal sodornak teljesen leamortizálják az életem, önmagam. Nem akarok elveszni a süllyesztőben. Nem akarok beleolvadni a bürokráciába. (!)

Korábban féltem attól, ha a hőn áhitott hivatást csinálom nem lesz családom. Ma már megnézve egy két ismerős képét, akik ebben a szakmában dolgoznak már látom, hogy nem lehetetlen. :-) Nem feltétlenül csak ebben a "városban" találhatom meg a "számításomat". Szeretek itt élni, de ha a párom nem feltétlenül ide valósi, hát istenem. Párom, hát igenis nekem miért lehetne egy olyan párom, aki tényleg az én párom, a lelkem másik fele. ?Rájöttem, hogy kár a homokba dugni a fejem, másnak már gyereke van, na és? ! :-) Nyugi kislány még nem vagy elkésve semmivel! :-) Tudod: LÉGY POZITIV ÉS TANULJ MEG TOVÁBBLÉPNI! :-) Ja és: MOSOLYOGJ! :-)))))))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.