Vannak olyan érzések, amiket az ember nem igazán tud megmagyarázni még saját magának sem. Most én is így érzek. Tipródom miatta már egy ideje, de tudom, hogy ez nem szerelem, hanem azért érzek így, mert nagyon várom már arra, hogy valaki tényleg nagyon szeressen, és én is így érezzek iránta.
Megtanultam, hogy nem szabad mások érzéseivel játszani, mert ugyanolyan fájó érzés nekem is.

Tegnap mondtam, én kedves kicsi "barátomnak", hogy ez kicsit nekem sok. Nagyon szeretek vele lenni és imádok vele dumálni, de ez néha kicsit már sok. Szeretem, ha itt van, de szerintem az embernek tudnia kell, hogy meddig "illik" maradni.

A barátság véleményem szerint nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindig a másik nyakán kell csüngni. Az a fontos, hogy megbízz a másikban és a szeretet és a segítségnyújtás oda-vissza, önzetlenül, feltételek nélkül működjön.

Sajnálom őt, félek, hogy tudtára adtam a dolgot és ezzel megbántottam, pedig nem ez volt a szándékom. Épp ellenkezőleg. Nem akarom őt elveszíteni, de ha emiatt megharagudott rám, akkor mi sosem voltunk barátok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.