Azt hittem ez is olyan unalmas, szaladgálós, stresszes és hosszú héftői nap lesz, mint a többi. Erikámnak és Macsikának (rangidős tündi kolléganő) bizottságra kellett menniük, úgyhogy Bettimmel (másik tündi bündi kolléganőm) mel maradtunk, tartottuk a frontot, még egy óra volt hátra a munkaidőből, de miután Erika elment olyan lassan telt az idő, hogy borzalom. Azt hittem sosem jön el a hat óra. Elkezdtem rendet rakni az asztalomon, meg átnézni a következő feladatokat, mikor megszólalt a telefon, a belső vonal. Ő volt az! Nem akartam elhinni, mikor beleszólt, hogy ő az, tudtam hogy velem akar beszélni. És valóban így volt, megkérdezte mit csinálok munka után, kell-e túlóráznom. Lányos zavaromban szerintem, biztos nagyon zavarodott hangon mondtam, hogy nem túlórázom ma, miért kérdezi? Hát, hogy lenne-e kedvem beszélgetni vele. Hát naná még jó! Ilyet kérdezni?! Persze, hogy van. Mondottam néki, rendben. Hatkor feljött és, hát nem is gondoltam, hogy ez lesz belőle.....

Elkezdtünk beszélgetni erről-arról, aztán egyik percről a másikra rátért a volt barátnőjére. Láttam rajta, hogy el akarja minden részletét mesélni a dolognak. Csak úgy dőltek belőle a szavak. Elmondta, hogy mi indokkal szakított vele a csaj, és hogy ő nagyon szereti. :( Hát ennek halattán, összeszorult a gyomrom, mintha egy vödör hidegvízzel öntöttek volna le úgy ért a dolog. Szóval szereti, hát nagyon frankón helyen vagyunk, gondoltam. Közben mesélte még a részleteket is, sokmindenről az egész kapcsolatukról, de ezt ne haragudjatok nem osztom meg veletek, mert ez az ő magánügye. Bizalmas dolog.Az enyém más tészta! :-)   Valahogy az volt a furcsa nekem leginkább az egészben, hogy annyi mindent elmondott nekem, és annyira a bizalmában fogadott, pedig nem is ismer igazán. Mire fel ez a nagy bizalom, kérdeztem magamtól? Honnan tudhatja, hogy ennyire megbízhat bennem, mert bárhogyan is alakuljon, a bizalmát nem szeretném elveszíteni, mégha csak barátok leszünk akkor sem. Az szent dolog, legalábbis nálam. Meséltem neki én is saját szakításomról és próbáltam neki jó tanácsokat adni, hogy hogyan vészelheti át ezt a nehéz időszakot. Mivel jó ideig a mi irodánkban beszélgettünk, összefutottunk még pár emberrel bent, de ez engem kezdett egy idő után zavarni, de mivel láttam rajta, hogy még korántsem akarja a beszélgetést abbahagyni, megkérdeztem tőle nem folytatnák-e máshol. Aztán lementünk és az ajtó előtt folytattuk tovább, egy tapottat sem mozdultunk, csak mondtuk, mondtuk és mondtuk......azt vettem észre, hogy este fél tíz van. Uram atyám, hogy elrepült az idő, annyira jól elvoltunk, hogy nem vettük észre! Hatalmasat dumáltunk, és úgy éreztem nagyon jól esett neki a társaságom. Kicsit valahol furcsa volt az egész, mert sokat beszélt "róla", de közben olyan édesen nézett rám, volt a tekintetében valami vonzódás. Kérte, hogy mindenképpen folytassuk ezt a beszélgetést miharabb. :-)) Abban maradtunk, hogy péntek este találkozunk. Na csak nem randi? Aztán mondtam magamnak, hogy á biztosan nem. Teljes mindegy, olyan boldogan mentem haza, hogy madarat lehetett volna velem fogatni, éreztem, hogy sokkal közelebb kerültem hozzá, mint azt gondoltam és nagyon hasonlítunk. Éreztem, hogy ezzel a ma estével talán elkezdődött valami.............

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.