Igen, ez a szó az, amitől sokan rettegnek, és néha én is. Bár úgy érzem azért egyre jobban tudom kezelni. Az élet és az élet adta csalódások megtanítják az embert, hogy inkább jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban, és az úgynevezett "társas magányban élni". Nekem ebből elegem volt, évekig ebben élni. Boldogtalanul, magányosan, célok nélkül egy már rég kihűlt kapcsolatban. Az emberek többsége úgy van a dologgal, hogy fél a magánytól és inkább belemenekül egy kapcsolatba. Én nem. Akkor inkább legyek egyedül. Bár borzasztó olykor, főleg esténként, meg amikor dörög az ég, és villámlik, olyan jó lenne odabújni valakihez, a szerelmemhez...... De nem adom fel.

Kezd felnyílni a szemem, és kezdek talán arra az útra lépni, hogy aki megdobogtatja a szívem, az nagyon nem hozzám való. És lelépjek végre arról az útról, amiről azt gondoltam, hogy hozzá vezet. Egy olyan pasi, aki arra sem veszi a fáradtságot, hogy miután megvallod az érzéseidet reagáljon rá valamit...hát....akkor lehet inkább: köszi nem. Akkor inkább a magány. Van amikor arra gondolok, hogy 25 múltam és nincs pasim, és ha így marad ez az állapot, lehet nem is lesz. Másrészt meg ha kimozdulok, attól rettegek néha, úristen, nehogy leszólítson valaki. De hál az égnek ez nagyon ritkán fordul elő. :-) Mármint mindkettő. Az is, hogy leszólítsanak, és maga a gondolat is. Nem hinném, hogy nagyok az elvárásaim, csak szeretnék valóban hozzám valót. Nincs szükségem felszínes kapcsolatokra. Olyan aki nem bizserget meg, aki iránt nem érzek vonzódást, és nem érzem, hogy hű de a nyakába tudnék ugrani, akkor inkább hagyjuk a dolgot. A szerelem nem rendelésre jön, de ha nincs vonzalom, akkor miből lenne szerelem? Kell a társ, de kell a szerelem is. Még ha társ van is, de nincs szerelem, akkor mit ér a kapcsolat? Ha már nincs odaadás, önzetlenség, vágy akkor mit ér az egész? Kis naiv még hiszem azt, hogy van nagy szerelem, és hiszem, hogy mindenkinek valahol van egy mellé rendelt társa. A kapcsolatban is kell kicsit a magány, de én jobban szeretném, ha esténként inkább hozzábújhatnék valakihez, és átölelne...........

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.